Trump elhagyta az amerikai gazdasági hatalom alapjait, a következmények súlyosak lesznek
Donald Trump elnök újabb falat emelt, amelyet úgy tervezett, hogy a világ többi részének is meg kellene érte fizetnie. Azonban a döntése, hogy legalább 10%-os vámokat vet ki szinte minden termékre, amely az Egyesült Államokba érkezik, lényegében egy olyan fal, amely nem az bevándorlók elzárására szolgál, hanem a munkák és állások megőrzésére az országon belül. E fal magasságát történelmi kontextusba kell helyezni, mivel a döntés egy évszázadot visszalépést jelent a protekcionizmus terén az Egyesült Államok számára. A vámok mértéke messze meghaladja a G7 és G20 országokét, és olyan szintre emeli az Egyesült Államokat, amely a szenegáli, mongóliai és kirgiziai szinttel vethető össze.
A héten nem csupán egy globális kereskedelmi háború kezdődött el, vagy a részvénypiacok zuhanása indult meg, hanem a világ legnagyobb hatalma határozottan hátat fordított a globalizáció folyamatának, amelyet az utóbbi évtizedekben nagy haszonnal támogatott. Ezzel a lépéssel az elnök a hagyományos közgazdaságtan és diplomácia alapelveire is figyelmen kívül hagyta a legfontosabbakat. Trump bejelentésében sokat hivatkozott 1913-ra, amikor az Egyesült Államok bevezette a szövetségi jövedelemadót és jelentősen csökkentette a vámtarifákat. Ekkor a kormányzat főként vámokból finanszírozta magát, és határozottan protekcionista politikát folytatott, amely az első pénzügyminiszter, Alexander Hamilton stratégiáján alapult.
A Fehér Ház által levont alapvető tanulság az, hogy a magas vámok tették naggyá Amerikát az első alkalommal, és hogy így nem volt szükség a szövetségi jövedelemadóra. A globalizációt és a szabad kereskedelmet támogató elméletek, mint David Ricardo 19. századi brit közgazdász munkássága, alapvetően arra épülnek, hogy az egyes országok különböző dolgok előállításában jók, a saját természeti erőforrásaik és a népességük leleményessége alapján. Szélesebb értelemben nézve a világ és az abban található országok jobban járnak, ha mindenki arra szakosodik, amiben a legjobbak, majd szabadon kereskednek egymással.
Bár az Egyesült Államok sosem volt teljesen elkötelezett a szabad kereskedelem mellett, a héten bemutatott vámok kiszámításának módszere felfedi a mögöttes okokat. Az úgynevezett „reverzibilis” vámok alapja a kereskedelmi hiányok értékelése, és a Fehér Ház szerint a vámok az országok közötti kereskedelmi egyenlőtlenségeket hivatottak korrigálni. A vámok kiszabása a kereskedelmi többlettel rendelkező országokra irányul, nem pedig azokra, amelyeknek egyértelmű kereskedelmi akadályai vannak. Az Egyesült Államok ezzel a lépéssel a szegény országokat és feltörekvő gazdaságokat célozta meg, anélkül, hogy figyelembe vette volna a különböző államok közötti kereskedelmi egyenlőtlenségek valódi okait.
A kereskedelem különböző aspektusainak figyelmen kívül hagyása, például a szolgáltatások kereskedelme, amelyben az Egyesült Államok 280 milliárd dolláros többletet mutatott fel, szintén aggasztó. A Trump-adminisztráció a globalizációval kapcsolatos elképzelését a világ szegényebb országainak fejlődésével szemben formálja, amely nem hozta meg a várt eredményeket, különösen Kína esetében. Az Egyesült Államok számára most nem David Ricardo elmélete, hanem David Autor, a Massachusetts Institute of Technology közgazdásza és a „Kína sokk” kifejezés megalkotója vált fontossá.
A Kína belépése a Világkereskedelmi Szervezetbe 2001-ben jelentős hatással volt az amerikai gazdaságra. A kínai munkaerő olcsóbb termelést tett lehetővé az Egyesült Államok számára, ami a fogyasztók számára kedvező árakat eredményezett, de súlyos munkahelyeket és gyárakat veszített el az ország. A gazdasági helyzet alakulása a gyárak bezárásához és a munkahelyek megszűnéséhez vezetett, különösen a Rust Belt területén.
A mostani vámok célja, hogy visszahozzák a munkahelyeket az Egyesült Államokba, ami részben valószínűleg megvalósulni fog. Trump üzenete a külföldi cégeknek világos: kerüljék el a vámokat azzal, hogy az Egyesült Államokba helyezik át gyáraikat. Az új kereskedelmi politikák miatt a világ többi országa is mérlegelheti, hogy támogatja-e azokat a kereskedelmi folyamatokat, amelyek az Egyesült Államok gazdagságát teremtették. A helyzet bonyolult, hiszen a világ többi része is reagálni fog az amerikai politikára, és új kereskedelmi szövetségek alakulhatnak ki, amelyek figyelmen kívül hagyják az Egyesült Államokat.
A jövő tehát bizonytalan, és a kereskedelmi háború következményei messze túlmutathatnak az Egyesült Államok határain. A részvénypiacok, az infláció és a gazdasági növekedés mind érintve vannak, és a globális kereskedelmi rendszer, amelyet az Egyesült Államok alapított, most egy új kihívással néz szembe. A kérdés az, hogy az Egyesült Államok képes lesz-e alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, vagy a világ egy új kereskedelmi rend kialakításában találja magát, amelyben az USA szerepe csökken.
Ezeket is érdemes megnézni
Bill Gates 2045-re a vagyonának túlnyomó részét jótékony célra adja át
Esti érettségi egy év alatt lehetséges? Így csináld!
