Mansukh Prajapati gyermekkorát a nyugati indiai Morbi városában hajnali négy órakor kezdte, amikor hat mérföldet gyalogolt, hogy agyagot gyűjtsön a családi vállalkozás számára. „Apám fazekas volt” – emlékezik vissza. Gyakran hallotta apja ritmikus munkáját a fazekas korongján, ami reggelente ébresztette. „Anyám és én minden nap hajnali négykor keltünk, és mérföldeket gyalogoltunk az agyagért.” Az 1970-es évek Indiájában a víz tárolására használt agyagtálak széles körben elterjedtek voltak a háztartásokban, azonban az agyagtálak készítése nem biztosított jelentős jövedelmet, sőt, a szakma társadalmi megbélyegzéssel is járt. „Senki sem akarta, hogy a lányát egy fazekas családhoz adják” – mondja Prajapati. „Attól féltek, hogy végtelen munkával terhelik meg őt.” A 31. életévében bekövetkezett természeti katasztrófa…