Szegény axolotlok visszatelepítése új reményeket ébreszt

A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a furcsa, állandóan mosolygó mexikói axolotl, sikeresen helyreállt, miután mesterséges vizes élőhelyekre engedték szabadon – derítették ki tudósok egy friss kutatás során. Ez a tanulmány reményt ad arra, hogy a szinte kihalás szélére került lény hosszú távú jövője biztosítható. A kutatók 18, fogságban tenyésztett axolotlt engedtek szabadon Mexikóváros közelében található helyreállított és mesterséges vizes élőhelyeken. Az állatokra rádiókövetőket szereltek, és megállapították, hogy „mindkét helyszínen sikeresen túléltek és táplálkoztak” – sőt, még súlyt is gyarapítottak. Dr. Alejandra Ramos, a Baja California Autonóm Egyetem vezető kutatója szerint ez egy „lenyűgöző eredmény”. Az eredmények a PLoS One folyóiratban kerültek publikálásra, és a kutatók azt sugallják, hogy az axolotl visszahozható őshazájába.

A Xochimilco vizei, amelyek a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok által formálódtak, és a hegyekből érkező forrásvíz által tápláltak, valaha hemzsegtek ezektől a kétéltűektől. Azonban ahogy Mexikóváros növekedett, az urbanizáció, a szennyezés és egyéb nyomások az axolotlokat a kihalás szélére sodorták, egyes becslések szerint már csak 50 példány maradt a vadonban. „Ha elveszítjük ezt a fajt, elveszítünk egy részt a mexikói identitásunkból” – mondta az együttműködő vezető kutató, Dr. Luis Zambrano, a Mexikói Nemzeti Egyetem munkatársa. Az axolotl ikonikus státuszát nem lehet túlzásba vinni. Az azték legendák szerint a lény egy isten a szalamandra formájában – Xolotl, a tűz és a villám azték istene, aki szalamandraként rejtőzködött. „Ha sikerül helyreállítanunk ezt a vizes élőhelyet és visszahoznunk az axolotl populációját egy több mint 20 milliós városba, akkor reményt adunk az emberiségnek” – folytatta Dr. Zambrano.

A kutatók helyi gazdákkal és önkéntesekből álló csapattal dolgoztak együtt, hogy vizes élőhelyi „menedékeket” hozzanak létre az axolotlok számára. Természetes szűrőrendszereket telepítettek a víz tisztítására. A tudósok két helyszínen engedték szabadon a fogságban tenyésztett állatokat – az egyik Xochimilcóban, a másik pedig egy elhagyott kőbányában található, amely évtizedek alatt „mesterséges vizes élőhellyé” alakult. Minden állatot rádiókövető készülékkel láttak el. „A lenyűgöző hír az, hogy mindegyikük túlélte” – mondta Dr. Ramos a BBC News-nak. „És nemcsak hogy, hanem azok, akiket újra befogtunk, súlyt is gyarapítottak – tehát vadásznak.” A megfigyelések érdekes betekintéseket is nyújtottak az axolotl viselkedésébe. „Megállapítottuk, hogy némelyikük a legtöbb időt egy másik egyed társaságában tölti – mintha barátságokat kötne” – magyarázta Dr. Ramos.

Igen ironikus módon ezek a karizmatikus szalamandrák a világ laboratóriumaiban és házikedvenc akváriumaiban számos példányban megtalálhatók. A faj biológiailag lenyűgöző, hiszen figyelemre méltó képességgel bír: bármely testrésze, amely megsérül vagy elveszik, képes regenerálódni. Ezen képesség orvosi hasznosítására is folynak kutatások. Azonban Mexikóváros zavaros vizes élőhelyeiben még rengeteg munka vár a kutatókra, hogy megtisztítsák és helyreállítsák az élőhelyet, valamint lehetőséget adjanak a vadon élő axolotl számára a regenerálódásra. „Sok állat világszerte elveszíti az élőhelyét” – mondta Dr. Ramos. „A helyreállítási projektek nem könnyűek, de megvalósíthatók – csak sok ember szükséges hozzájuk. Nem szükséges tudósnak lenni ahhoz, hogy részt vegyünk benne – mindenkinek a világon segítenie kell.”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm2xr2jzelyo