David Dimbleby: A szabad piac öröknek tűnt, míg Trump fel nem bukkant

Az 1974-es év emlékezetes maradt, hiszen ekkor kezdődött a küzdelem a munkavállalói bérekért folytatott harcban, a kormány és a szakszervezetek között. Az infláció folyamatosan emelkedett, a kormány helyzete pedig egyre kilátástalanabbá vált: ha szembeszálltak a bányászokkal, az ország energiarendszere leállhatott a sztrájkok miatt, de ha engedtek és emelték a béreket, az infláció az egekbe szökött volna. A helyzetet tovább bonyolította a globális olajválság, amely váratlanul érkezett, és káoszt hozott a gazdaságokba, beleértve Nagy-Britanniát is. A kormány háromnapos munkahét bevezetésére kényszerült, a villamosenergia-kimaradások pedig mindennapossá váltak, hirtelen sötétségbe borítva az országot. A kormány pedig úgy tűnt, elvárta, hogy a lakosság egyszerűen kezelje a helyzetet.

Ebben az évben kezdtem el a BBC Panorama című hírműsorát vezetni, ahol sok időt töltöttünk a fenti problémák megvitatásával. Számos különféle ötlet merült fel, hogyan lehetne megoldani a válságot. Voltak, akik azt javasolták, hogy a szakszervezetekből való hatalomvisszaszerzés érdekében egy katonai puccsra lenne szükség. Az egyik legradikálisabb javaslatot Keith Joseph, a konzervatív politikus tette, aki azt állította, hogy Nagy-Britanniának el kell távolodnia a második világháború utáni konszenzustól, amely szerint a kormánynak kell irányítania a gazdaságot. Joseph szerint, ha a piacokat szabadon hagyjuk, azok a gazdasági prosperitás és biztonság növekedését fogják eredményezni. 2025-re talán már nem tűnik radikálisnak ez az elképzelés, de akkoriban éppen ez volt a lényeg. Az 1980-as években, Margaret Thatcher kormányzása alatt, a szabad piac gyorsan átalakult a radikális ötletből a mindennapi valósággá, amely sokak számára úgy tűnt, örökre fennmarad.

Donald Trump, az Egyesült Államok milliárdos üzletembere, aki nyilvánvalóan jól prosperált a kapitalizmusban, hirtelen megkérdőjelezte a szabad piac rendszerét. Számosan azon tűnődnek, hogy vajon a szabad piac rendszere véglegesen el van-e ítélve. Thatcher 1983-as választási győzelme után hozott intézkedései, például a közszolgáltatások privatizációja, ma már szinte nyilvánvalónak tűnnek, de akkoriban sokan kételkedtek abban, hogy ez végrehajtható. Az emberek már megszokták, hogy az állam irányítja a víz, áram, gáz, vasutak és kikötők szolgáltatásait. Az 1945-ös választások során a munkáspárt győzelme után azonban egy új társadalmi vízió bontakozott ki, amely a szocializmus irányába mutatott.

Antony Fisher, egy csirkeállattenyésztő, aki csalódott volt a Keltető Marketing Tanács beavatkozása miatt, megalapította az Institute of Economic Affairs gondolkodóintézetet, amely Keith Josephot inspirálta, aki viszont eljutott Thatcherhez. Ironikus, hogy a szabad piac elleni támadások egy republikánus elnöktől érkeznek, hiszen Thatcher reformjait az amerikai jobboldal is népszerűnek tartotta. Thatcher úgy vélte, hogy az ország jólétét jelentősen növelheti, ha a közszolgáltatásokat kiszervezik és a szabadpiacra helyezik.

1984 decemberében a British Telecom részvényei először kerültek a nyilvánosság elé, és másnapra már több mint kétmillió brit állampolgár lett BT-részvényes. Thatcher felismerte, hogy nemcsak az állami ellenőrzésből való felszabadításról van szó, hanem arról is, hogy a brit lakosságot kapitalistává tegyék, és ezzel népszerűvé váljon a kapitalizmus. A nyolcvanas évek végére a privatizáció révén 60 milliárd fontot gyűjtöttek össze, és 15 millió brit állampolgár lett részvényes. Ez nemcsak gazdasági, hanem kulturális forradalom is volt, amely újradefiniálta Nagy-Britannia kapcsolatát a pénzzel, a kormánnyal és önmagával.

A Thatcher-reformok ugyanakkor nem voltak mentesek kritikától. A baloldali gondolkodók sokszor ellenezték a reformok elveit, míg a jobboldalon a következményekkel szemben fogalmaztak meg aggályokat. James Goldsmith, aki a nyolcvanas években nagy vagyont szerzett, elmondta, hogy a szabadpiac rendszere végzetes hibával bír: a maximális profit elérése érdekében a vállalatoknak el kell vágniuk a kapcsolatot a helyi közösségekkel. Arra figyelmeztetett, hogy a cégek az olcsóbb munkaerő keresése miatt elhagyják az országot, ami munkahelyek elvesztéséhez és közösségek összeomlásához vezet.

A globalizáció negatív hatásait egyre többen érezték, és a Brexit szavazás 2016-ban, amely a legnagyobb mértékben a hátrányos helyzetű közösségek körében nyert támogatást, Goldsmith figyelmeztetéseit igazolta. A privatizáció ígéretei, mint a csökkentett számlák és a jobb infrastruktúra, sok esetben nem teljesültek, a cégek profitot termeltek, míg a közszolgáltatások állapota romlott. A részvények megvásárlása ma már távolinak tűnik Thatcher álmától.

Jelenleg a szabad piac rendszere a legnagyobb kihívás előtt áll. A kihívás nem a baloldali szocializmus támogatói részéről érkezik, hanem Trump részéről, aki a kapitalizmusban való gazdagodást nem vitatja. A szabad piac elvei felé irányuló támadás belülről érkezik, ami különösen aggasztó. A történelem során a védelem, a protekcionizmus nem új keletű, és Trump próbálja visszahozni ezt a megközelítést, hogy megvédje az amerikai gazdaságot. A szabad piac kora tehát egy új kihívással néz szembe, amely a jövőbeni politikai és gazdasági tájra is hatással lehet.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cx2gey6pvddo