
Forradalom zajlik az indiai edzőiparban
A tajvani Hong Fu Industrial Group nevét valószínűleg kevesen ismerik, pedig ha letekintünk egy forgalmas utcára, könnyen találkozhatunk a termékeivel. A Hong Fu a világ második legnagyobb sportcipőgyártója, amely lábbeliket szállít a Nike, Converse, Adidas, Puma és sok más márka számára. Évente körülbelül 200 millió pár sportcipőt készít, így amikor jelentős befektetést tett az indiai piacra, azonnal felkeltette a lábbeli ipar figyelmét. A Hong Fu jelenleg egy hatalmas gyárat épít Panapakkamban, Tamil Nadu államban, Dél-Indiában. Amikor a gyár teljes kapacitással működni kezd, a következő három-öt évben évente 25 millió pár cipőt fog gyártani, és akár 25 ezer munkavállalónak ad munkát.
A projektnek indiai partnerei is vannak, köztük Aqeel Panaruna, a Florence Shoe Company elnöke, aki elmondta: „A nemzetközi piac telített, és a Hong Fu új piacot keresett.” Hozzátette, hogy Indiában drasztikusan nő az igény a nem bőr lábbelik iránt, ami hatalmas potenciált rejt magában. Az indiai kormány is érdeklődik az ilyen befektetések iránt, remélve, hogy ez javítani fogja a lábbeli ipar színvonalát és növelni fogja az exportot. Az ipar fellendítése érdekében tavaly augusztusban az Indiai Szabványügyi Hivatal (BIS) új minőségi szabályokat vezetett be minden Indiában forgalmazott cipőre. Ezek a szabványok például megkövetelik, hogy az anyagok megfeleljenek a szilárdsági és rugalmassági teszteknek. Sandeep Sharma, egy újságíró és a lábbeli ipar szakértője szerint: „Ezek a BIS szabványok valójában a piac megtisztításáról szólnak. Túl sok alacsony minőségű termék áramlott be, a fogyasztóknak pedig jobb termékekre van szükségük.”
A helyzetet bonyolítja, hogy sok indiai nem engedheti meg magának a neves márkák cipőit. Számukra egy hatalmas és összetett kis cipőgyártókból álló hálózat áll rendelkezésre, amely az úgynevezett nem szervezett szektorként ismert. Ezek az olcsó termékek a becslések szerint a teljes lábbeli piac kétharmadát teszik ki. Ashok, aki nem adta meg a teljes nevét, a nem szervezett szektorhoz tartozik, és cipőgyártó egységei Agra körzetében találhatók. Ő úgy becsli, hogy naponta 200 000 pár cipőt készítenek az ilyen műhelyek Agra-szerte. „Sok vásárló, különösen vidéki és alacsony jövedelmű városi területeken, inkább olcsó helyi lábbelit választ, mint a márkás opciókat,” mondta. „Számos szervezett márka küzd, hogy terjeszkedjen a félvárosi és vidéki területeken, mert mi szolgáljuk ki őket.”
Mivel a kormány új szabványokat vezetett be, felmerül a kérdés, hogy ez hogyan befolyásolja az Ashokhoz hasonló gyártókat. „Ez bonyolult,” mondta Sharma. „Úgy gondolom, a kormány nehéz helyzetben van. Nem zárhatja be csak úgy a kisvállalkozásokat, hiszen ez gazdasági öngyilkosság lenne. Azt látom, hogy inkább egy régi-új megközelítést alkalmaznak: próbálnak szabványokat bevezetni, de közben programokat indítanak a kisgyártók folyamatainak modernizálására.” A nem szervezett szektor híres arról is, hogy hamisítványokat készít nagy márkák cipőiből. Míg az indiai vásárlók körében népszerűek ezek az olcsó alternatívák, más országok régóta panaszkodnak a veszteségeik miatt.
Eközben új indiai sportcipőgyártók is megjelennek a piacon, hogy kiszolgálják az Indiai középosztály növekvő igényeit. Sabhib Agrawal, a Zen Barefoot nevű cég alapítója, azzal próbálja felkelteni a vásárlók érdeklődését, hogy bemutatja a mezítlábas cipőket, amelyek egészségesek a lábnak, mivel elősegítik a természetes mozgást. „A Zen Barefoot különleges, mert az indiai lábbeli ipar nagy része nem nagyon innovatív,” mondja Agrawal. „Nagyon kevesen hajlandók időt és pénzt fektetni új technológiákba. Az indiai gyártás profit-centrikus, ROI-vezérelt.”
A Comet nevű indiai cég szintén innovációra törekszik. Azt állítják, hogy ők az első olyan hazai sportcipő márka, amely teljes mértékben felügyeli a gyártási folyamatot a tervezéstől a gyártásig. „Ez a szintű ellenőrzés lehetővé teszi számunkra, hogy kísérletezzünk az anyagokkal, új sziluetteket vezessünk be, és folyamatosan javítsuk a kényelmet és a megfelelő illeszkedést a valós visszajelzések alapján,” mondta a cég alapítója, Utkarsh Gupta. A Comet cipői az indiai éghajlathoz és utakhoz alkalmazkodnak. „A legtöbb hazai márka piacon kapható talpakat használ, de amikor a Cometet elkezdtük, rájöttünk, hogy ezek minőségben, tartósságban és tapadásban is hiányosak,” tette hozzá.
A lábbeli szektorban változások várhatóak. „A magasabb érték felé való elmozdulás már elkezdődött,” mondja Gupta. „Sok magas értékű márkának át kell helyeznie a gyártását Indiába. 3-5 éven belül egy erős ökoszisztéma alakulhat ki, amely versenyképes lehet a nemzetközi sportcipő piacon.” Agra városában Ashok reméli, hogy a nem szervezett szektor nem marad figyelmen kívül az indiai lábbeli ipar növekedésének idején. „A kormánynak akkreditációt és tanúsítványokat kellene adnia, hogy a gyáraink ne zárjanak be. Ha minket is bevonnak a szervezett szektorba, senki sem tudja legyőzni Indiát a cipőgyártás terén.” Sharma azonban megjegyzi, hogy a változás elkerülhetetlen. „A piac mindenképpen el fog mozdulni. Látni fogjuk, hogy a nagyobb szereplők nagyobbá válnak – nekik van pénzük, hogy gyorsan alkalmazkodjanak. De nem hiszem, hogy a kisebb gyártók teljesen eltűnnek. Az okosak megtalálják a maguk helyét.”

