
Fedezd fel az Északi-sark titkos archívumát, ahol a mesterművek másolatai rejtőznek
A sarkkörön túl, a Svalbard szigetcsoport Norvégia szárazföldje és az Északi-sark között helyezkedik el, egy olyan hely, ahol a fagyott, hegyvidéki táj és a távoli környezet találkozik. Itt él a világ legnagyobb medvepopulációja, miközben a települések száma rendkívül korlátozott. Közülük a legjelentősebb Longyearbyen, amely a világ legészakibb városa, és közvetlen közelében található az Északi-sark Archívum (Arctic World Archive – AWA), egy régi, bezárt szénbányában kialakított titkos adatarchívum. Az archívum célja, hogy megőrizze a digitális adatokat, filmet használva a hosszú távú tárolásra, potenciálisan akár több száz éven át. Rune Bjerkestrand, az AWA alapítója elmondta, hogy az archívum küldetése, hogy megakadályozza az információk technológiai elavulását és az idő múlását.
A látogatók számára a sötét alagútban, amelyen leereszkedünk, régi sínek vezetnek minket 300 méterre a hegy belsejébe, míg elérjük az archívum fémajtaját. Az ajtó mögött egy konténer áll, amely ezüst csomagokkal van tele, mindegyik filmtekercseket tartalmaz, ahol az adatokat tárolják. Bjerkestrand hangsúlyozta, hogy ezek az archívumban tárolt emlékek és örökségek rendkívül fontosak, hiszen itt megtalálható a digitalizált művészet, irodalom, zene, és még sok más. Az archívum nyolc évvel ezelőtti megnyitása óta több mint 100 letét érkezett 30 országból, köztük 3D-s modellek a Taj Mahalról, ősi kéziratok a Vatikáni Könyvtárból, valamint a híres Edvard Munch festmény, a Sikoly is.
Az AWA kereskedelmi működés keretein belül működik, és a norvég Piql adatmegőrző cég technológiájára támaszkodik, amelyet Bjerkestrand is irányít. Az archívum kialakítása a Global Seed Vault, azaz a globális vetőmagbank inspirációja alapján történt, amely szintén a Svalbard közelében található, és amely célja, hogy megőrizze a növények génállományát a természeti vagy ember okozta katasztrófák után.
Bjerkestrand hangsúlyozta, hogy Svalbard tökéletes helyszín az adatbiztonság szempontjából, hiszen távol esik a háborúktól, válságoktól és természeti katasztrófáktól. Az alagútban a hőmérséklet folyamatosan nulla fok alatt marad, ami ideális a filmek biztonságos tárolásához évszázadokon át. Ezen kívül a vastag sarkvidéki permafroszt elolvadása esetén is biztosítják a tartalom megőrzését.
Az archívumban található GitHub kódarchívuma is, amelyben a szoftverfejlesztők több száz nyílt forráskódú tekercset tárolnak. A GitHub üzemeltetője, Kyle Daigle elmondta, hogy rendkívül fontos az emberiség számára a szoftverek jövőjének biztosítása, hiszen ezek a mindennapi életünk kulcselemeivé váltak. A Piql központjában a norvégiai kutatók különböző módszerekkel tárolják az adatokat, például fényérzékeny filmre kódolják azokat, amely a jövőben is olvasható marad.
A hosszú távú tárolás egyik legnagyobb kihívása, hogy a jövő generációi képesek legyenek megérteni és visszanyerni a megőrzött adatokat. A Piql már gondoskodott arról, hogy egy optikailag olvasható útmutató is kerüljön a filmre. A világban naponta egyre több adat keletkezik, ám szakértők figyelmeztetnek a lehetséges „digitális sötét korra”, amikor a technológiai fejlődés miatt a régi fájlformátumok elavulhatnak.
Az AWA évente három alkalommal fogad új letéteket, és a legutóbbi látogatás során olyan felvételeket is tároltak, amelyek veszélyeztetett nyelvek hanganyagait tartalmazzák, valamint Chopin kéziratait. A klímaváltozás által fenyegetett szigetvilág dokumentálására készült felvételeket is elhelyeztek az archívumban. Az archívum tehát nem csupán a technológiai megőrzés szempontjából fontos, hanem a kultúra és a tudás védelmében is kulcsszerepet játszik a jövő számára.

